Sírnak a csajok, hogy ma már nincsenek hercegek fehér lovon. Hogy nincs kibe kapaszkodni, mert csak tinderhuszárok vitézkednek a neten. Hogy 35 felett, futó kapcsolatból kénytelenek gyereket szülni, mert nem találták meg az IGAZI-t. A hőst, a gazdagot, a bátrat, a szerelmest, akit vártak. Akit elképzeltek, akiért sóhajtoztak. És végig sem gondolják, hogy erről kik tehetnek. Hát kik? A nők. Önmaguk. 100 év kemény munkája van abban, hogy idáig jutottak, hogy pondróvá alacsonyították a férfit, és most visszasírják, ami elmúlt.

Nézzük csak a reklámokat!  Egy náthás férfi csakis sajnálnivaló, szánalmas, elesett, síró kisgyerek lehet. Naponta tucatszor tolják bele a családok képébe ezt a közhelyet különösen most, hogy az ősz visszahozta a tévébe a nátha elleni gyógyszerreklámokat. Elsőre még oké, nevettünk, de az, hogy ma már minden orrspray és nátha elleni ital kizárólag egy nyálkás, nyűglődő férfi képével indul, azért túlzás. A reklámcsokor csúcspontja az volt, amikor az egyik reklámban az asztalnál ülő apuka ténylegesen összement kisgyermek méretűre, és anyuka úgy osztotta neki az észt.

Van abban igazság, hogy ha sokat ismételnek egy tételt, az lassan elfogadottá válik.  A poltikai propaganda tulajdonképpen erre a technikára épül. Ha minden este százszor nézi végig egy család, hogy apa náthásan egy kis pondró lesz, akkor apa tényleg pondró lesz, mind a felesége, mind a gyermekei szemében.

Kicsit kaparjunk bele a történelembe. Az 1900-as évek elején indult a nők küzdelme az egyenjogúságért. Elérték, megkapták. Csak valahogyan mára mindez a visszájára fordult. Nők írnak nőknek. Nők reklámoznak nőknek. Az influencerek (véleményvezérek) többsége a kimutatások szerint fiatal, erős nő. A nők immár visszavonhatatlanul nem a férfiakkal, hanem egymással barátkoznak. Csajos buli, csajos este, pörögnek a képek a fészen. Megvagyunk mi pasik nélkül is, hirdeti a női nem, aztán belül meg sír, mert mégsem így képzelte el az életét.

Ha valaki kíváncsi, hogy merre tartunk, olvasson el egy korszerűtlen szerzőt: Karinthy Frigyest. 1921-ben megjelent Capillária című rövid regénye szörnyű vízió egy olyan társadalomról, ahol nők uralkodnak, a férfiak pedig kicsi pondróként próbálnak kitörni a számukra engedélyezett féreglétből. A teljes könyv elérhető a neten, itt: http://mek.oszk.hu/00700/00715/00715.htm

Ha semmi mást, csak az előszót érdemes végigolvasni, levél H. G. Wellshez.

A zárómondatát idemásolom gondolatébresztőnek:

"Mit akartok hát - szerelmet vagy hatalmat? Ezt kérdem én a század asszonyától."

Ja és bocs, csak egyet lehet választani!